Dr. Haidegger Tamás, az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ (EKIK) főigazgatója is előadott az IEEE SA Healthcare 4 részes, mini webinárium-sorozatában, Prof. Dr. Luc de Witte-vel, a Global Alliance of Assistive Technology Organizations (GAATO) elnökével, a hágai Alkalmazott Tudományok egyetemének professzorával közösen. A beszélgetés témája a globális problémának számító idősödés volt.
Az idősödő népesség száma ugyanis megállíthatatlanul növekszik, az egészségügyi és az ápolási rendszerek ezzel nem tudnak lépést tartani. Becslések szerint 2050-re a 65 év felettiek száma világszerte eléri az 1,5 milliárdot (WHO). Nem minden idősödő ember él intézményi környezetben, és nem minden idősödő embernek van családtagja, pedig legtöbjük ugyanúgy rászorul a támogatásra. Ki vagy mi lesz képes betölteni ezt az űrt oly módon, hogy minőségi segítséget nyújtson az idősek igényeihez méltósággal, és biztonságosan? A szakértők ezekre a kérdésekre keresték a választ a WAMIII beszélgetés-sorozatban, amely az IEEE SA Healthcare and Life Science Practice klinikai egészségügyi munkafolyamatának oktatási és ismeretterjesztő programja.
A globális WAMIII virtuális beszélgetéssorozat 2020 márciusában indult azzal a küldetéssel, hogy összefogja és oktassa a klinikusok, egészségügyi szakemberek, szabályozási szakemberek, betegvédők, gyógyszeripari szakemberek és minden más érdekelt fél globális közösségét, akiknek közös érdeke a biztonságos, felelős és validált vezeték nélküli orvosi eszközök biztonságos használata körül kialakított megoldások kifejlesztése, a szabványok elfogadása. Haidegger Tamás előadásában 3 fő kérdést feszegetett, amelyek megválaszolása közelebb hozhat minket egy fenntartható jövőhöz. Vajon milyen módon tudjuk biztosítani az egyenlő hozzáférést a legmagasabb szintű egészségügyi eljárásokhoz és technológiákhoz. Például a sebészrobotok, hiába képesek kisebb invazivítással és nagyobb hatékonysággal operálni, ha több millió dolláros áruk miatt csakis a leggazdagabbak számára elérhetőek. Felelősek vagyunk-e mérnökként a kifejlesztésre kerülő technológiák radikálisan eltérő alkalmazási lehetőségei miatt? Például egy exo-skeleton működhet kiváló rehabilitációs eszközként, mégis a hadsereg mutatja a legnagyobb érdeklődést az alkalmazására. Az elmúlt időszakban kidolgozott etikai és orvostechnikai szabványok elégséges támogatást nyújtanak-e a gyártóknak és fejlesztőknek, hogy valóban a társadalom igényeit és hosszútávú gyarapodását szolgáló technológiákat fejlesszenek? Az orvosi és gyógyászati robotok vonatkozásában különösen nagy jelentősége van ezeknek a kérdéseknek, és az erre adott társadalmi, szabályozói válaszoknak.
